Tiszajenő-Szárazérpart a víz közelsége miatt már a neolitikumban is lakott hely volt. Bronzkori lakóházat, a község más részén szkítákra, szarmatákra utaló leleteket tártak fel. X századi temetője honfoglalás kori megtelepülését jelzi, de az Árpád korban is lakott hely volt.
Jenő puszta az ármentesítés előtt vízjárta terület volt, ahol az 1824-ben 1794 kishold legelőt öntött el időszakosan a Tisza, 1200 kishold láp és mocsár, 338 kishold pedig mélyfekvésű terület volt. Határa 1851-ben 7700 hold nagyságú, mely részben lápos, mocsaras, részben gazdag gabonatermő föld.
Jenő-puszta lakosainak nagy része 1930-ban őstermelőként, mezőgazdasági cselédként és munkásként dolgozott. Itt és a Vezsenyi szőlőkben lakók közül 1930-ban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 882, az iparban mindössze 67-en dolgoznak. 32 személyt közszolgálati és szabadfoglalkozásúként tartanak nyilván. Ekkor a jenői pusztán 10 kh-on aluli birtoka 185, 10-50 kh feletti birtoka pedig 84 családnak volt. A Vezsenyi szőlőkben 10 hold alatti birtokkal 87 család, 10-50 holddal pedig 7 család rendelkezett.
Jászkarajenő község létrejöttével (1860) a mai Tiszajenőre vonatkoztatható adatok nem különíthetők el, egy részük itt, egy részük Vezseny statisztikájában szerepel.
Önálló községgé 1954-ben a Vezsenyi szőlők és Pusztajenő külterületi lakott helyekből alakult. Megalakulása után Jászkarajenő határából az új községhez 4606 kh területet csatoltak, melyen 343 házban 1400 fő lakott. Vezseny községtől 1100 kh területet csatoltak el, ahol 200 házban 800 fő lakott.
Ezzel az új település területe 5706 kh, lakóinak száma 2200 fő lett. Jelenleg belterülete 135 ha, külterülete 2665 ha , a lakosság száma:1635 fő
Határának művelési ágak szerinti megoszlása 1966-ban : szántó 2743 kh, kert, gyümölcsös 34 kh, szőlő 253 kh, rét 439 kh, legelő 840 kh, erdő 35 kh, nádas 4kh, művelés alól kivett terület 53 kh. Talaja főként a szántóföldi növénytermesztésnek (őszi búza, tavaszi árpa, kukorica, lucerna), valamint a szőlő- és gyümölcstermesztésnek kedvez. A szántóföld mellett a határ nagy része rét és legelő (1279 kh), ezért az állattenyésztés is jelentős szerepet játszik. Fő haszonállatai: szarvasmarha, sertés.
A lakosság évszázadokon keresztül mezőgazdasággal foglalkozott. Fekete, homokos földje elsősorban szőlő művelésre tette alkalmassá. Emellett ma is épp úgy, mint régen, jellemző a szántóföldi növénytermesztés, gyümölcstermesztés.
A gazdák meggy, szőlő és szilva ültetvényei tisztes megélhetést biztosítanak tulajdonosaiknak.Néhány évvel az önállóvá válás után, 1960-ban 1236 fő dolgozik a mezőgazdaságban, 219 fő az iparban, 42 fő a kereskedelemben. Magas a közlekedésben foglalkoztatottak aránya, 9,1 %, mely Szolnok közlekedési csomópont jellegével magyarázható.
1910-ben Jenő külterületi helyen 1177 római katolikus és 64 református, a Vezsenyi szőlőkben pedig 22 római katolikus és 293 református vallásúvallású lakos élt. 1930-ra a két külterület lakossága arányos növekedést mutat. Jenő: 1369 római katolikus, 66 református, 3 evangelikus, 1 izraelita, Vezsenyszőlő: 269 római katolikus, 359 református, 5 evangélikus, 5 izraelita, 2 egyéb vallású.