Nevezetességeink

Tiszajenőn található a MIRA keserű és glaubersós gyógyvíztermelő telep. Kútcsoportjait 1922-ben telepítették. Palackozóját angol tőkével alapították meg, melyet 1949-ben államosítottak.Az első világháború után az ország ásvány- és gyógyvizeinek legnagyobb részét elveszítette, ezért új vízbázis kialakításával, illetve a meglévők tovább fejlesztésével kellett a hiányt pótolni. Az első ilyen gyógyvíz lelőhely 1920 és 1922 között alakult ki  kútásás közben. Hankó Vilmos vegyvizsgálata és Liffa Aurél műegyetemi rk. tanár  földtani és vízföldtani vizsgálata alapján  1922-ben elkezdődött  a keserűvíz és a glaubersós víz palackozása és forgalmazása Tiszajenő (korábban Jászkarajenő) határában a gyógyvízzé nyilvánítás alapján és nem csak belföldön, hanem külföldön is  lehetett értékesíteni. A későbbi vizsgálatok bizonyították, hogy a keserűvíz is glaubersós víz jellegű, ezért 1968-ban további palackozása megszűnt és attól kezdve csak a kétféle (felnőtt és gyermek) glaubersós vizet forgalmazták.  Az államosítás után jelentős fejlődés indult meg és már az 1980-as években  évente közel 1,5 M 0,7 l-es palackot forgalmaztak. Több alkalommal a mindenkori  üzemeltető fúrásos és geofizikai kutatást végeztetett a felső 4 m-en belüli gyógyvízszivárgás megismerésére és a termelés növelésére. Neves orvosok vizsgálatai főként az epebántalmakra javasolták az ivókúrát glaubersós vízzel. 1991 óta  a magánosítás következtében   új  üzemeltető irányítja   a gyógyvíz- telepet. 

TISZAJENŐI NAGYRÉT

 

 

 

Látkép a tiszajenői Nagy-rétre
Fotó: Siposs Viktória

 

 

 

Fotó: Siposs Viktória

A Tiszajenő határában elterülő Nagy­rét egy 200 hektáros gyepterület. A Nagykőrös felől érkező Kőrös­ér északnyugaton a gyep határánál elkanyarodva megkerüli a Vár­dombot és magát mélyen bevágva torkollik a Tiszába. A XX. század közepén csatorna ásással lerövidítették az útját: az átvágás a Vár­domb másik oldalán fut. Az átvágásnak a nemkívánatos víz gyorsabb levezetésében lehetett szerepe. A rét és a Tisza között telepített nemesnyár sáv húzódik.

A gyep nagy részén a felszíni szintkülönbség nem több, mint 20-40 centiméter, de ez is elegendő a nedves gyep mozaikosságának kialakulásához. A fokozatos kiszáradás miatt a mélyebb fekvésű területeken nedvességkedvelő növényfajok élnek. A vegetáció mintázatából jól látszik a felszíni szintkülönbség. Az emberi szem számára síknak tűnő területből jól láthatóan emelkedik ki a 3,5 méter magas Vár­domb.

A területet korábban hosszú időn keresztül legeltették. Ma a természetközeli gyepen kialakult változatos életközösség fenntartása a legfontosabb feladat. Az állatok legelésének köszönhetően ugyanis elsősorban olyan alacsony növésű, taposás- és rágástűrő növények fordulnak elő, melyek természetvédelmi szempontból fontosak. A rossz vízellátottság is veszélyt jelent a természeti értékekre: áradás után a mélyebb részeken marad víz, mégis a terület jelentős részén nyár elejére már száraz a felszín. Ez hasznosítási szempontból is kedvezőtlen, hiszen a jó vízellátottságú rétet egy évben néha ötször is lehet kaszálni. A kezelés (legeltetés, kaszálás) hiánya a beerdősülés folyamatának kedvez, teret engedve a gyalogakác és más tájidegen, adventív fajok terjedésének is. A terület állapotának romlása ma még megállítható: megfelelő mennyiségű víz és kezelés biztosításával kitűnő gyeppé alakítható. A rehabilitáció egyik célja a jobb vízellátottság biztosítása vízvisszatartással, amely kedvező élő­ és táplálkozóhelyet teremt többek között a parti- és gázlómadarak számára

 

Látkép a tiszajenői Nagy-rétre
Fotó: Siposs Viktória 

 

Fotó: Siposs Viktória